Blogger Profil
2013. augusztus 19., hétfő
Forever [Kai]
 |
| (zene) |
Felhúztam
a lábaimat, majd törökülésbe helyezkedtem. Tekintetünk elválaszthatatlan volt.
Mély barna szemeidet enyéimbe fúrtad várva, mikor török meg. Hatalmas mosoly
terült el az arcodon, az a mosoly, melyet mindennél jobban szerettem. Sosem
értetem mivel érdemeltelek ki. Tökéletes voltál.
- Úgyis én nyerek – nevettél. Csilingelő hangod bejárta az egész szobát. Ügyeltél arra, hogy a szemkontaktus megmaradjon. Nehezemre esett csak az íriszedre meredni. Az arcod többi része is csak úgy vonzotta a tekintetem.
- Most az egyszer hagytam magam – suttogtam, majd lehunytam a pilláimat. Halk kuncogás hagyta el a szádat, láttam magam előtt, ahogy tökéletes ajkaid felfelé görbülnek. Egyszer csak éreztem, amint gyenge puszit lehelsz szemhéjamra. Mutatóujjaddal megemelted az államat, majd az előbbinél jóval erősebb csókkal jutalmaztál meg, immáron a szájamon.
- Ígérd meg, hogy örökké velem leszel – suttogtam, majd arcomat válladba fúrtam. Tenyeredet végigsimította a hátamon, éreztem, ahogy nagy levegőt veszel.
- Ígérem, örökké veled leszek itt – toltál hátrébb, hogy lássam, mit mutatsz. Ujjaddal a saját, majd az én szívemre böktél. Nem igazán voltam ezzel megelégedve, de amit utána kaptam teljesen kárpótolt. Hirtelen heves csókok csattantak el köztünk. Beletúrtam fekete tincseidbe, majd kezeimet a nyakad köré fontam. Felém emelkedtél, mivel arra kényszerítettél, hogy hátradőljek. Arcod pár centire volt az enyémtől.
- Nagyon szeretlek Jiwon… - lehelted, de hirtelen ajkaidnak jobb dolga akadt, mint velem társalogni. Belemarkoltál a takaróba, ahogy párnáink ismét érintkeztek. A boldogság, amit akkor éreztem egyszerűen felfoghatatlan volt. Egy tökéletes pillanat volt veled.
- Én is Jongin… - mondtam, majd felültem. Kíváncsi tekinteted követte a mozdulataimat. - … örökké – nyújtottam feléd a kisujjam. Arcodra mosoly szökött, majd ujjaddal az enyémbe karoltál.
- Örökké – ismételted.
3 hozzászólás- Úgyis én nyerek – nevettél. Csilingelő hangod bejárta az egész szobát. Ügyeltél arra, hogy a szemkontaktus megmaradjon. Nehezemre esett csak az íriszedre meredni. Az arcod többi része is csak úgy vonzotta a tekintetem.
- Most az egyszer hagytam magam – suttogtam, majd lehunytam a pilláimat. Halk kuncogás hagyta el a szádat, láttam magam előtt, ahogy tökéletes ajkaid felfelé görbülnek. Egyszer csak éreztem, amint gyenge puszit lehelsz szemhéjamra. Mutatóujjaddal megemelted az államat, majd az előbbinél jóval erősebb csókkal jutalmaztál meg, immáron a szájamon.
- Ígérd meg, hogy örökké velem leszel – suttogtam, majd arcomat válladba fúrtam. Tenyeredet végigsimította a hátamon, éreztem, ahogy nagy levegőt veszel.
- Ígérem, örökké veled leszek itt – toltál hátrébb, hogy lássam, mit mutatsz. Ujjaddal a saját, majd az én szívemre böktél. Nem igazán voltam ezzel megelégedve, de amit utána kaptam teljesen kárpótolt. Hirtelen heves csókok csattantak el köztünk. Beletúrtam fekete tincseidbe, majd kezeimet a nyakad köré fontam. Felém emelkedtél, mivel arra kényszerítettél, hogy hátradőljek. Arcod pár centire volt az enyémtől.
- Nagyon szeretlek Jiwon… - lehelted, de hirtelen ajkaidnak jobb dolga akadt, mint velem társalogni. Belemarkoltál a takaróba, ahogy párnáink ismét érintkeztek. A boldogság, amit akkor éreztem egyszerűen felfoghatatlan volt. Egy tökéletes pillanat volt veled.
- Én is Jongin… - mondtam, majd felültem. Kíváncsi tekinteted követte a mozdulataimat. - … örökké – nyújtottam feléd a kisujjam. Arcodra mosoly szökött, majd ujjaddal az enyémbe karoltál.
- Örökké – ismételted.